A Műegyetemi Rádió Club története
Interjú Siegmeth Alfréddal az MRC régi tagjával, a JPL (Jet Propulsion Laboratory) munkatársával
QSL múzeum
Világszerte veszik a Masat-1 jeleit:
http://www.youtube.com/watch?v=6PT_0q9e2o4&feature=player_embedded
http://www.youtube.com/watch?v=7-SuU9FxqPE&feature=player_embedded#!http://www.youtube.com/watch?v=tEA55C0y3-A&feature=youtube_gdata HA6NN felvétele
A MASAT-1 témában az alábbi írások jelentek meg:
http://mno.hu/interju/nem-mutat-arra-semmi-hogy-jovo-kedden-mindennek-vege-1052735
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/01/27/18/Masat_1__itt_az_elso_magyar_muhold_.aspx
http://www.mediatica.ro/hirek/tech/55673/masat-1-a-magyar-muhold.html
http://erdely.ma/mozaik.php?id=109370
http://ujszo.com/online/panorama/2012/01/27/masat-1-a-magyar-muhold
http://www.sg.hu/cikkek/87362/masat_1_az_elso_magyar_muhold
http://www.ng.hu/Tudomany/2012/01/elkeszult_az_elso_magyar_muhold
http://www.hirekma.hu/hir/793092/nap-kepe-a-starthelyen-all-a-vega-a-masat-1-raketaja.html
http://kitartas.mozgalom.org/aktualis/tudomanyos-szenzacio-indul-az-elso-magyar-muhold
Az Újbuda TV riportja Dr. Gschwindt Andrással:
http://www.youtube.com/watch?v=3EbBjUlJeiE
Az MR1 Kossuth rádió riportjai Dr. Gschwindt Andrással a Műegyetemi Rádióklub titkárával:
http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/arcvonasok-110323/gschwindt-andras-a-masat-egyik-szuloatyja.html
Az 1972-ben újraéledt , bár a régi név használatát nem engedélyező ( az új név a BME KISz-MHSz Rádióklubja lett) környezet elfogadta, hogy a klub profilja a műszaki újdonságokhoz kapcsolódjon. Ezek között természetesen első helyen a műholdak szerepeltek. Először a telemetriák vétele, majd később a forgalmazás. Kiemelkedő esemény volt az O6 vezérlése.A nagy lelkesedés szinte hozta magával a műholdak konstrukciójába történő bekapcsolódást.Ez viszonylag könnyen ment hiszen a háttérben dolgozott a Mikrohullámu Híradástechnika TanszékŰrkutató Csoportja. Amit az Interkozmosz nem engedett fejleszteni (elsődleges energiaellátó egység,
BCR )azt rádióamatőr műholdakon meg lehetett valósítani.
Az Űrcsoport tagjai között több rádióamatőr is volt/van. Megszületett az O10 majd 13 tápellátó
rendszere melyet az akkori társadalmi rend is engedélyezett, hiszen határest volt. Nem minősült
hivatalos együttműködésnek, a rádiósportba még ez a kapcsolat belefért. Az 010, 22 éves élettartam
rekordja meggyőzte a profikat, hogy egyszerűbb eszközökkel is lehet űrminőségű műholdakat csinálni.
Az O40 már „igazi”, nagy műhold volt. Napelemei 650 W-ot adtak le melyet a klubunkban készült
BCR kezelt. Saját hajtóművel igyekezett magas elliptikus pályára jutni, de közben máig azonosítatlan, drasztikus, a pályáját is módosító meghibásodás, feltehetően robbanás történt a fedélzetén. Túlélte, de a kudarcok sorozata folytatódott és végül az elsődleges akkumulátor teljes kimerülése egy beragadt állapotba vitte, ahonnan nem sikerült időben a tartalékra átkapcsolni. Azóta is hallgat. Sajnos ezen a műholdon volt
az MRC-ben készült Monitor kísérlet melynek feladata az ionoszféra fölötti térség 1-30 MHz-es tartományban történő megfigyelése lett volna. Bekapcsolására nem került sor.
A szovjet válasz a nyugati rádióamatőr műholdakra az RS előnevet viselő műholdak voltak. Többszöri próbálkozásunk, a nyugati országokkal elért eredményeink ellenére se engedtek részegységeket
konstruálni fedélzetükre.. Örülhettünk sikereiknek és várták a jó gondolatainkat.
Az O40 kudarca után az előremenekülés egy új célt, a Mars megközelítést hozta előtérbe. A nagyon sok, új követelmény megkívánja egy előkészítő, a tervezési elveket igazoló, műhold elkészítését. Ezt a feladatot az előkészületben lévő O10/13 struktúrára épülő P-3-Express szeretné ellátni. Folytatása a Marsot megcélzó P-5-A lesz. Nagy célok és álmok.
A rendszerváltás óta eredeti nevét visszanyert MRC-t ismét felkérték az energiaellátó rendszerek fejlesztésére. Javaslatunkra a feladatunk kibővült az akkukat figyelő alrendszerrel mely időben figyelmeztetne egy várható cella meghibásodásra.
A P-3-E majdnem teljesen elkészült. Klubunkban közvetlenül befejezés előtt áll a tápellátó rendszere.
Startjának időpontja még nyitott hiszen napjainkban senki nem akar 120 kg-t ingyen pályára állítani.
A szinte megfizethetetlen startok az utóbbi években a kisműholdakat hozták előtérbe (kis pénz-kis műhold). A cubsat sorozat startjai megfizethetők. A kis térfogatba kerülő elektronika szinte magával hozta a rádióamatőr mozgalom legfőbb célkitűzésének, az önképzésnek a műholdak fejlesztése/üzemeltetése területén történő megvalósítását. A bázisok az egyetemek. Itt rendelkezésre áll a továbbfejlesztésre váró szaktudás. A leendő szakembereket valóságos fejlesztésekbe lehet bevonni.
Természetesen a MASAT-1 megvalósításából az MRC se maradhat ki. Laborjában lelkes egyetemi hallgatók a fedélzeti egységek fejlesztésén dolgoznak és földi adó/vevőállomása, a szponzorok jóvoltából, cubsatok vételére/ vezérlésére alakul át. A hallgatók között természetesen rádióamatőrök is vannak, de legnagyobb örömünkre többen jelezték, hogy „valódi”rádióamatőrök szeretnének lenni ( cubesat.bme.hu).
73 de Gschwindt András ha5wh
A fenti cikk közléséhez Békei Ferenc főszerkesztő úr hozzájárult.
A régmúlt:
Egy "újságkivágás":
Az MRC adója híreket mondott -anno 1933
1924 - 1934
A nyolcvanéves évfordulóról szóló megemlékezés
2004-ben is visszaforgatja az idő kerekét és felteszi a mindig kötelező kérdéseket. Hogyan és miért alapították meg a Műegyetemi Rádió Clubot, az „MRC”-t? Csupán néhány, a rádiózás iránt érdeklődő akarta így, avagy a történéseket egy háttérfolyamat eredményének tekinthetjük? Mindenekelőtt adjunk választ ezekre a kérdésekre!
A válasz a kor politikai viszonyaiban van elrejtve, és azt igazolja, hogy az MRC megalakulása sokkal inkább része volt a társadalompolitikai folyamatnak, mintsem néhány ember merész elhatározásának. A folyamatot a Trianon utáni ország-viszonyok hívták életre. A külpolitikai elszigeteltséget és a katonai kiszolgál-tatottságot kell számba vennünk, amikor felidézzük a nyolcvanéves évforduló napját, 1924. május 20-át, az MRC megalakulását.
Azokban az években a technikai vívmányok legújabb hajtása, a rádió lázba hozta a világot és sohasem tapasztalt perspektívát nyitott a társadalmi élet számos területén. Azonban a rádió technikája új szakmai műveltséget követelt, a rádió ügye pedig sajátos kultúrműveltséget. Íme a két pillér, amelyen a rádió a világot meghódította, és amelynek jelentőségét – az ország sanyarú helyzetében – a bethleni politika igen korán felismerte. Felismerte azt a kultúrtényezőt, amellyel az ország megnyithatja határait az éterben, másfelől pedig a hadseregre kényszerített rejtéseket is jól szolgálhatta a rádió katonai célú alkalmazása.
A trianoni Magyarország gyorsan reagált. Az MTI 1923 novemberében rádiót állított rendszerbe azért, hogy a tudósítói hálózatot ellássák a napi hírekkel. A kelet- és közép-európai államok között elsőként nálunk valósult meg az országon belüli rádiótelefónia, amely alkalmat adott hivatásos szakembereknek és jóval több névtelen amatőrnek, hogy megismerkedjenek és próbálkozzanak a gyakorlati rádióvétellel. Elmondható, hogy 1924 tavaszára az érdeklődés már élt a rádió ügye iránt.
Az érdeklődést fenn kellett tartani, sőt, illő volt fokozni. Ehhez nyújtott elévülhetetlen értékű segítséget Laszgallner Ernő, amikor 1924 pünkösdkor szer-kesztésében megjelent a Magyar Rádió Újság (MRU). A hetilap példányszáma nagy ívben futott fel, hiszen egyaránt fóruma volt a rádiókultúrának és a rádió műszaki tudományának, továbbá közölte az akkor még csekély számú európai rádióállomások napi műsorát is.
Szinte napra ugyanakkor, hogy megjelent a Magyar Rádió Újság, tanulmányútjáról visszatért Vajna Pál százados, aki a rádióelmélet tanára volt a Ludovika Akadémián. Megbízták, hogy tapasztalatokat szerezzen németországi rádióklubokban, mert a katonai körök meglátása szerint időszerűvé vált egy ilyen megszervezése Magyar-országon is. Vajna százados azt javasolta, hogy erre a Műegyetemen kerüljön sor.
A műszaki tudományok oktató fellegvárában minden feltételt biztosítani lehetett a rádió iránt érdeklődő hallgatóság megnyerésére, tanszéki jellegű rádiótechnika „műhely” létrehozására. Vajna Pál számításba vette azt is, hogy ebbe a munkába be lehet vonni azokat a rejtett tiszteket, akik majd a hadsereg rádiótechnikai szak-emberei lesznek. Az egyetem falai között a „rádiótanszéki” munka nem adhatott okot a Szövetségesek Békeszerződést Ellenőrző Bizottságának beavatkozására.
Minden az elképzelések szerint történt és az MRC megalakításában a jellemzően hazafias beállítottságú műegyetemi hallgatóság mellett a rejtett hadrendbe sorolt katonatisztek is részt vettek. Főleg a Folyamőrség Rádiósiskolájától, mert ez a szer-vezet a „rejtések” egyik bázisává vált. Formálisan a Belügyminisztérium felügyeleté-be utalták, így a Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottság a Folyamőrségnél nem volt illetékes eljárni. A szabadabb mozgástér lehetővé tette, hogy a rövidhullámú adás-technika katonai célú alkalmazására itt már 1924-ben megkezdődjenek a kísérletek.
A Műegyetemi Rádió Clubban folyó – a katonai rádiózást építgető – tevékenység-nek legfontosabb, egyben utolsó epizódja a híradótiszti tanfolyam megszervezése volt 1926 októberében. A Bethlen István miniszterelnök nevével fémjelzett külpolitika nyilvánvaló sikerként elérte, hogy 1927. április 1-jével a Szövetségesek Nagyköveti Tanácsa megszüntette az Ellenőrző Bizottságának mandátumát.
A híradótiszti tanfolyamot ezzel az ütemezéssel 1927. júniusban fejezték be. A tananyag kizárólag a rövidhullámú adás-vétel kérdéseivel foglalkozott és a végzettek közül hamarosan többen is munkálkodtak – nem öncélúan – a rövidhullámú rádióamatőr mozgalom felélesztésén. Jelentős szerepet játszott közülük Báró Gyula, Bibó Dénes és Hollós Lajos. A rádiótechnikai bázis pedig a Folyamőrségtől átkerült az újonnan szervezett Híradószertárhoz, ahol Báró Gyula és Bibó Dénes tiszti beosztásba került.
A Műegyetemi Rádió Clubban ezután két célkitűzés érvényesült. Egyfelől az a szerep, melyet az MRC-nek – a rádiótanszék hiányában – be kellett töltenie elméleti és gyakorlati téren, másfelől pedig a Magyar Rádió ügyének szolgálata. A célok megvalósítása személyi és tárgyi követelményeket támasztott. Utóbbit a Műegyetem és a külső támogatók biztosították; a feladatukkal összhangban lévő alkalmasságot pedig az MRC szervezeti felépítése szolgálta.
MRAOE QSL-iroda
Az utókor érdeklődése természetesen kiterjed néhány olyan kérdésre, amely meghatározta, hogy az MRC munkája milyen tárgyi és személyi feltételek mellett bontakozott ki. A klubmunka az egyetem főépületének harmadik emeletén kialakított két helyiségében (KIII.7) kezdődött el, ahol társalgó (könyvtár) és laboratórium szolgálta a tagságot. Részint az elért sok-sok eredmény, de a növekvő taglétszám is szorgalmazott újabb helyiségeket, melyek beállítása 1931-ben valósulhatott meg, mégpedig a főépületi alagsorban (KA-62). Itt a megnövekedett ügyviteli feladatok miatt irodát alakítottak ki és a tágas olvasóterem is ide került.
A régebbi két helyiségben a rövidhullámú adóállomás és a laboratórium lett elhelyezve. A laboratórium fejlesztésébe felvették mindazokat a szakmai célokat, amiket a korszak rádiótechnikai színvonala megkövetelt, hiszen a követelményeknek megfelelni csak magas szintű rádió- és elektrotechnikai mérések birtokában lehetett. A műszer- és eszközállomány folyamatos fejlesztésének forrásoldalát – legalábbis bizonyos mértékben – a laboratórium feladatává tették. A rádióamatőrök és más szervek részére önköltségi térítés mellett vállaltak bemérési, kalibrálási megbízásokat, melyek díjtételei a fejlesztési forrásba kerültek.
A klubélet a szakbizottságok programja szerint folyt. A rádiótechnika legújabb eredményeit neves előadók meghívása után részleteiben – szemináriumi feldolgozás keretében – megtárgyalták. Sok neves rádiós szakember értékes előadása építette az MRC hírnevét. Az előadásokat a Műegyetem Budafoki úti „Elektrotechnikai előadótermé”-ben, általában több száz főnyi hallgatóság érdeklődése mellett tartották, a szemináriumokat pedig a rádióklub társalgójában. Mind a klubélet eseményei, mindpedig a tisztségviselők a Magyar Rádió Újság korai számaiból idézhetők fel.
Az Egyesületi Törvény hatályában alkotott alapszabály létrehozta a tisztikart, a klubszervezet felépítését és rögzítette a tagok jogait. Az MRC élén – társelnöki viszonyban – a tanár- és a diákelnök állt. Mint elsőszámú vezetőknek, beszámolási kötelezettségük volt a közgyűlés felé, amely a klub döntéshozó fóruma volt. Az elnök itt terjesztette be a költségvetést és ezt, valamint a teljesítését (utóbbit az év végén) a közgyűlés fogadta el. Egyben kijelölték a szakbizottsági célokat, feladatokat; évente újraválasztották a tisztikart és az MRC „parlamentjét”, a választmányt. Az első évek választmányában viszontlátjuk az alapító katonatiszteket (Horváth Gábor, Vajna Pál), valamint olyan arcokat, kik a bontakozó rövidhullámú mozgalomnak is oszlopai voltak (Fehér Gyula, Krebs Ervin, Vörös Ferenc ...).
Az elnöki funkció és a választmány összetétele az évek során változott. A választ-mány tagjait 1932-ben 19 főben és öt póttagban határozták meg. Az elnökhelyettesi tisztségek és vele együtt a társelnöki viszony 1934-ben szűnt meg. A tanárelnök ezután tiszteletbeli funkciót jelentett. A klubigazgatói beosztás pedig főtitkárként jelenik meg. Az MRC főtitkára (klubigazgató) a napi ügyekben képviselte a klubot, elvégezte az adminisztrációt és döntött azokban az ügyekben, amikkel a közgyűlés megbízta. Dokumentált közgyűlési forrásokból (a későbbiekben)felelevenítjük a Műegyetemi Rádió Club tisztikarának összetételét.
A klubtagokfelvételéről, ajánlás útján, a választmány döntött. Tagsági jogokkal az alapszabály 10. és 21. §-a foglalkozott. Javaslatokat, észrevételeket a közgyű-léshez címezve az elnökön keresztül lehetett benyújtani; a jogok érvényesítésének feltétele a rendezett tagdíjfizetés volt.
A hallgatói tagdíjat évi 2 pengőben rögzítették, a senior tagsági díj pedig 4 pengő volt, és a tagkönyvet évenként megújították. Mindenkit megilletett a klub eszköze-inek, szertári készleteinek kölcsönzése díjtételek mellett. A korszakot felidézve említjük, hogy fejhallgatót napi 24 fillérért és hangszórót 40 fillérért használhattak; a befolyt összeget új beszerzésekre fordították a klubban.
Amikor a taglétszám alakulását vizsgáljuk, első alkalommal az 1926. március 2-án lezajlott választmányi ülés adataira támaszkodhatunk. Ekkor 369 főt regisztráltak, de még egy év sem telt el (1927. január 27.) és az MRC taglétszáma – az érdeklődés fokozódásának eredményeként – 444 főre emelkedett!
Mindez nem volt közömbös a rádióipar és a kereskedelem számára, hiszen több, mint négyszáz ember az egyetem falain túl is a rádiónak élt és azt népszerűsítette. Ezért – mondhatni egymással is versengve – jelentős vásárlási támogatásban részesítették a tagságot. A Philips és Telefunken cégek 20%-os kedvezményt adtak áraikból, amíg ez a ráta a kereskedelem reprezentánsainál (Belgráder, Dénes testvérek, Márton Pál stb.) 8...15% között alakult. A kedvezményes vásárlások feltétele az érvényesített tagsági igazolvány felmutatása volt.
Sok érdekes, értékes feladatot tűztek ki ezekben a fórumokban és az itt folyó munka tartalmilag mintegy kitöltötte egy „rádiótanszék” kereteit, de a magyar rádió ügyét is szolgálta. Ilyen alapokon fejlődött a Műegyetemi Rádió Club és töltött be jelentős szerepet a rádiósélet kibontakozásában, majd gyakorlásában, egészen a második világháborúig.
Elsőként a sajtóbizottság lépett a nyilvánosság elé, még 1924 őszén. Összefogtak egy másik új tudományág képviselőivel, a Röntgen Orvosok Egyesületével és „Rádió,Röntgen és Egyéb Sugárzások” címmel – igaz, egy szűkebb kör részére – havonkénti megjelentetéssel tudományos folyóiratot adtak ki.
Amikor Babits Viktor műegyetemi adjunktus 1926. januárban szerepet kapott a Magyar Rádió Újság (MRU) szerkesztésében, az MRC hírei, eseményei a rádiózás iránt érdeklődők széles táborához is eljutottak. AzMRU hivatalos lappá vált, a klubtagok 30%-os előfizetési kedvezményt kaptak. Közben fellendült a készüléképítő amatőrmozgalom, melynek eredményeként 1927-től az országban sorra alakultak a rádióklubok és egyesületek. A Rádió Amatőr folyóirat részükre a „Klubélet” rovatban adott jelentkezési lehetőséget, ahol időnként – különösen 1928–30 között – a Műegyetemi Rádió Clubról is tudósítások jelentek meg.
A sajtóbizottság építette az MRC imázsát nemcsak itthon, de a külföldi szerve-zetek köreiben is. Tudósítottak és figyelték a híreket. Az embléma, az egyenlő oldalú háromszögbe foglalt MRC-felirat – a klub jelvényévé vált később – ismert lett a szakmai berkekben. (Külföldön is, mert a Műegyetemi Rádió Club testvérszer-vezetnek tekintette a németországi amatőrszövetséget, a DASD-t, valamint szoros kapcsolatokat tartott francia és holland rádióklubokkal is.)
A sajtóbizottság 1926. október 26-án Műszaki-irodalmi bizottsággá alakult át. Scheibler Hermant választották vezetőnek, aki gyakran tartózkodott asszisztensként a Yale Egyetemen. Ilyenkor Khayll István helyettesítette. Hatáskörükbe került a könyvtári szolgálat, melyet heti három alkalommal működtettek. Keddenként Pulvermacher Károly, csütörtökön Turcsányi Pál, pénteken pedig Széchenyi Nagy László vezette az olvasóterem munkáját és bonyolította a kölcsönzést.
A műszaki könyvkiadókkal létrejött kapcsolatok eredményeként a tagság vásárlási kedvezményekhez jutott, sőt, közös könyvkiadást is végeztek. Példa erre Barkhausen „Elektronenröhre” könyve, melyet a korabeli viszonyok között feltűnően kedvező áron, 4 pengőért hoztak forgalomba.
A Műegyetemi Rádió Club sajtóbizottsága (műszaki-irodalmi bizottsága) teremtette meg a feltételt ahhoz, hogy a műszaki bizottság komoly eredményekkel léphessen a rádiós szakélet fórumai elé.
Munkájuk alapja az MRC laboratóriuma volt, amelynek fejlesztése központi kérdéssé vált. A bizottság munkaterve 1926. november 2-án, első alkalommal foglalt állást ebben és a laboratórium (műhely) szervezését Czeglédy Györgyre bízta. A gyakorlati kialakítást azonban már Pohly Elemér vezette, aki hosszú évekig volt a szakbizottság elismert vezetője. Munkaprogramjuk 1927. február 3-án a következők szerint lett meghirdetve. A tervezett feladatok elvégzését a témában szakmailag érdeklődő klubtagok vállalják a munkavezetők irányítása mellett! Munkavezetőknek olyan tagokat választottak, akik erre tekintélyükkel rászolgáltak, a rádiótechnika elméletét és gyakorlatát magas szinten művelték.
Hétfői napokon Száraz Lajos, keddenként Balog Dezső, Králik Károly és Zelenka László, péntekenként Schnell Alfréd és Scherman Richárd végezte az aktuális feladatok irányítását. A szertáros naponkénti beosztásban Bodrogi Lajos, Koch Hugó és Meiszter József volt. A tisztségviselők személye az évek során természetesen megváltozott.
Sok új eszköz, berendezés született a klub laboratóriumában a rádiótechnika kü-lönböző területein. A teljesség igénye nélkül közülük említsünk meg néhányat! Rövidhullámú adó- és vevőkészülék, ellenállás-csatolású push-pull erősítő, távol-balátás képátvitelének eszközei stb. színesítették a palettát és keltették fel a szakmai körök érdeklődését. Az eszközök és berendezések korántsem öncélú fejlesztés eredményeként születtek, mindegyik szerepet kapott azokban a kísérletekben, amiket a Műegyetemi Rádió Club a Magyar Rádió fejlődésének szolgálatában végzett.
A műszaki bizottság legsikeresebb alkotásai időről időre részt vettek a rádió-kiállításokon. Első alkalommal a Vigadóban 1926-ban, majd később 1933-ban is. Széles körű szakmai érdeklődés kísérte munkájukat, néhány készülék felépítésének elméleti megfontolását – mint a későbbiekben látni fogjuk – a rádióklub nyilvános előadásain ismertették.
A rövidhullámú amatőrrádiózásba – HAF4C hívójellel – 1929-ben kapcsolódtak be. Az állomás kezelői (Petrovics István, Fehér Gyula, Antallfy Imre) évről évre morzetanfolyamatokat is vezettek az utánpótlás biztosítására. Amikor az MRC fennállásának 10. évfordulóján a műszaki bizottság vezetése a klubelnök hatáskörébe került, Deák Pál javasolta, hogy a jubileumot egy 500 W teljesítményű rövidhullámú adóberendezés építésével ünnepeljék meg.
Az MRC műszaki bizottsága korszakos jelentőségű adástechnikai kísérletet vég-zett rövidhullámon. A programokhoz támogatással csatlakoztak a rádióipar vezető cégei; közöttük az Orion gyár (1931), a Philips Rt. (1931), a Telefunken és Telefon-gyár 1927-ben, a Tudor Rt. (1931), valamint hanglemezekkel a Rózsavölgyi és Társa Zeneműbolt.
Az MRC háború előtti tevékenységének legjelentősebb műszaki vonatkozása a rövidhullámú műsorszóró kísérletek megszervezése volt. Ugyanis 1930–32 között a rádiótechnika érdeklődésének középpontjába a „rövidhullámú broadcast” – a világvétel lehetősége – került. (Annak köszönhetően, hogy a rádióamatőrök sikere 1925-ben látványosan megcáfolta a „Marconi-elvet” és utat nyitott egy eddig elkép-zelhetetlen perspektívának, a kontinensek közötti rádióforgalomnak és műsorszó-rásnak.)
Hazánkban a Műegyetemi Rádió Clubban szervezték meg a műsorszóró kísérle-teket rövidhullámon. Mindez – mármint a műsorszórás gyakorlata – nem volt idegen, hiszen 1925 nyarán, – igaz, akkor még középhullámon – az MRC már vállalkozott ilyen feladatra. Kevésbé ismert, hogy miután 1925. május végén a Posta Kísérleti Állomás befejezte a Magyar Rádió próbaadásait, azt a Műegyetem falai közül folytatták. Június–július hónapokban kéthetenként innen modulálták a csepeli 2 kW-os adóállomást, így továbbra is lehetővé tették a rádióérdeklődés kielégítését.
A hagyomány alapján vette programba a rövidhullámú műsorszóró kísérleteket az MRC műszaki bizottsága; 1931-ben pünkösdvasárnaponkerült sor az első adásra a 41,5m-eshullámhosszon. Az alkalmat a főiskolások evezősversenye adta, amit az 52 személyes „Sólyom” motoros hajóval kísértek és az eseményeket a hajóról rádión közvetítették. Az RV218 típusú adócsövekkel felépített TPTG rendszerű állomás 20 W-nyi energiát sugárzott a Zeppelin-antennába és a modulációt detektoros vevővel ellenőrizték. Az adást „Boedigheimer audionnal” (O-V-I) vették a Műegyetem bejárata előtt és a hozzá kapcsolt push-pull végerősítővel a Duna-part öt pontján elhelyezett hangszórókkal sugározták ki. Tehát rövidhullámú rádióátvitel útján érte-sült a nézősereg a verseny izgalmas pillanatairól, eseményeiről. Babits Viktor adjun-ktus (klubigazgató) szervezte a közvetítést, akit néhány nap múlva, 1931. június 25-én műszaki doktorrá avattak.
Az év folyamán még több alkalommal sugároztak hanglemezműsort 50 W-ra emelt teljesítménnyel a 41,5 m-es hullámhosszon. Az adások időszakonként; kedd, csütör-tök és szombat este zajlottak. A megfigyelők elfogadható vételt igazoltak az ország területéről, sőt, a határokon túlról is.
Következő évben megismételték a pünkösdi evezősverseny közvetítését egy stú-diótechnikai műszaki újítással kiegészítve. Ez utóbbi a Magyar Rádió részéről közreműködő Tomcsányi István főmérnök ötlete volt. A közvetítést 3 RH-készülék-kel vették a következők szerint: egy a Rádió stúdiójában lett elhelyezve, a következő a Ritz Szálló tetejére, a harmadik pedig a Műegyetem bejáratához. Utóbbi két helyszínre kiépítettek 1-1 stúdióvonalat is. Ily módon a közvetítést be lehetett játszani a Magyar Rádió műsorába, valamint a Stúdión keresztül a két helyszín riportere beszélgethetett egymással és a Stúdióval. Így valósult meg az első „körkapcsolásos” közvetítés a hallgatóság bevonásával. A közvetítést egyúttal kihangosították a Duna-parti nézőközönség számára is.
A vételi eredmények, valamint a kísérletek egyéb tapasztalatai arra késztették az MRC műszaki bizottságát, hogy az RH-n sugárzott hanglemezműsorokkal elérjék a tengerentúli magyarságot. Helyes következtetéssel, erre az éjféli órákban láttak jó lehetőséget a 40 m-es hullámhossz környékén. Mozgósították az amatőrtábort, hogy a megfigyelések eredményeit a DASD-n keresztül juttassák el az MRC címére. Az ORION gyár támogatásával az adóteljesítményt 200 W-ra emelték és a 7296kc/s-os frekvencián két alkalommal 1-1 órás zenét sugároztak éjfélkor. (Első alkalommal 1932.július 9-én, majd másodszor augusztus 20-án.) Mindkét adást jó minőséggel hallották Európa-szerte és többen visszaigazolták a tengerentúlról is.
Az RH-kísérletek közé illesztve került sor az első „távolbalátó” rádióátvitelre a Műegyetemi Rádió Clubban. A technikai kihívás szakmai körökben szenzációként hatott. A próbálkozást a Philips Rt. és az Egyesült Izzó támogatta. Az eszközöket 1931 szeptemberére készítette el a műszaki bizottság, a kész berendezés tökéle-tesítése november végén fejeződött be. Elérkezett a nagy nap: 1931. december 12-én a „főkonstruktőr” Stehlik Tibor a meghívott közönség előtt ismertette a távolbalátás lényegét, melynek keretében álló- és mozgóképeket vittek át a klub RH-adóján. A III. emeleti laboratóriumból sugárzott képek az alagsorban lévő társalgóban jelentek meg Philips gyártmányú vevőkészüléken és házi készítésű „monitoron” keresztül. A bemutató nagy elismerést váltott ki a jelenlévőkből, – közöttük volt József főherceg és felesége –, akik sokáig ünnepelték, méltatták a sikert.
Az idézőjel arra utal, hogy a Műegyetem oktatási rendjébe a rádiótechnikát még nem vették fel, de a rádió tudományának helye volt az egyetem falai között. A Műegyetemi Rádió Club az igényt kielégítette, mintegy pótolta a rádió tanszékének hiányát. Működésének ez volt a másik pillére, amivel karaktert adott a húszas-harmincas évek szakéletének.
A rádiótudomány hazai fejlődését világhírű szakemberek meghívásával is szolgálták, akiknek előadásai rendre több száz főnyi hallgatóság előtt történtek. Részben ezekhez az előadásokhoz kapcsolódva – de más témákat is felvetve – a rádiótechnikát szemináriumi foglalkozásokon részleteiben is feldolgozták. Mindez – előre meghatározott program szerint – tanulmányi kirándulásokkal bővült és így vált gyakorlattá az MRC „tanszéki” szerepe.
A szűkre szabott keretek a szemináriumok részletekbe menő áttekintését nem teszik lehetővé és kevés dokumentum maradt fenn. A rádiószakma jeles képvi-selőinek előadásairól viszont olyan konkrétumokkal rendelkezünk, hogy időrendben sorra vesszük az előadásokat, annak bizonyítására, hogy az MRC mennyire fontos szerepet töltött be a rádiótudomány szolgálatában. Ide kívánkozik az észrevétel, hogy ismereteink szerint a húszas-harmincas években hasonló színvonalon ilyen rendez-vényeket Magyarországon máshol nem tartottak.
A meghívott első neves előadó vélhetően dr. Nesper volt, ám a rendelkezésre álló forrásokból az előadását nem tudjuk felidézni. Azonban részletes beszámoló maradt fenn Barkhausen professzor előadásáról, amelyet kiemelt érdeklődés kísért. Három-százötven főnyi hallgatóság jelent meg 1925. április 29-énaz Elektrotechnikai Intézet előadótermében, hogy meghallgassa a Drezdai Egyetem professzorát. Több egyetemi tanár, Kolossváry Endre h. államtitkár, a Folyamőrség Rádiósiskolájának tisztjei, neves postamérnökök stb. várták Barkhausent, aki sorra vette a rádiótechnika aktuális alapjelenségeit. Részletesen kitért a visszacsatolt audion problémájára, a begerjedés jelenségére, mely kérdés megoldása 1925-ben az elméleti kérdések középpontjában állt. Az egyik lehetséges megoldás; az „Interflex elv” Amerikából indulva szenzációként söpört végig Európán. Az Interflex készülék sikerének kulcsa a visszacsatolás optimális beállítása volt, melyet csak hosszas kísérletezéssel lehetett elérni. Erre a problémára Neubauer Constantin főiskolai tanár matematikai modelle-zést ajánlott, amit1926.február 4-énadott elő az MRC szervezésében. A hallgatóság soraiban ismét több előkelőség gyűlt össze, akiket Söpkéz Sándor műegyetemi tanár üdvözölt, egyben rövid méltatással bemutatta az előadót. A magas matematikai apparátust felvonultató értekezésből a gyakorlati szakemberek fontos rádiótechnikai következtetéseket levonni nem tudtak és ez megosztotta a hallgatóságot. Valóban, a későbbiek a szkeptikusokat igazolták, a szakma hamar elfelejtette az Interflex visszacsatolás elvén felépített készülékeket. Bár kétségtelen, hogy kellő türelemmel, működését optimálisra beállítva, a maga idejében kiváló teljesít-ményt nyújtott.
Az MRC tagjai jelentős számban vettek részt 1926. márciusban a Bécsi Nemzet-közi Vásár rádiókiállításán, illetve Kolossváry Endre államtitkár ajánlásával megte-kintették az Osztrák Rádiót (a REVAG-ot) is. A tanulmányút alkalmat adott Babits Viktornak, hogy felkérje Eduard Belint – a képtávíró feltalálóját – az MRC meglátogatására és ott egy előadás megtartására. A felkérést elfogadva, a Wien–Gratz képtávíróvonal üzembehelyezése után,Belinúr a családjával Budapestre látogatott és 1926. április 7-én a Műegyetem Fizikai Intézetében megtartotta előadását.
Söpkéz professzor kíséretében lépett az előadóterembe és a témában lenyűgözte a hallga-tóságát. (Mégpedig nem francia, hanem német nyelven értekezett a képtáviratozás elméleti és gyakorlati kérdéseiről.)
A hazai tudományos élet reprezentánsai pazar vendéglátásban részesítették a neves tudóst. A Gellért Szállóban rendezett fogadáson részt vett Szarvasy Imre a Műegyetem rektora, Söpkéz Sándor professzor és Babits Viktor adjunktus. Fodor István udvari tanácsos – az Elektrotechnikai Egyesület rádiószakosztályának elnöke – francia nyelven mondott köszöntőt Belin tiszteletére. Másnap a műegyetemi regatta a Dunán városnézésre vitte Belin feleségét és lányát.
Tovább folytatva a neves külföldi előadók meghívását, eljutunk az 1928-as esztendőhöz, amikor Arco gróf (Slaby professzor tanítványa), a Telefunken GmbH megalapítója tartott előadást a „rövidhullámok alkalmazásáról a képtávíró-technikában”. A rádiótudomány neves művelője bevezető szavaival méltatta a rövidhullámú amatőröket, akik a kísérleteikkel 1924–25-ben – Marconi elvének megdöntésével – egy addig elképzelhetetlen perspektívát ajándékoztak a hírközlés-nek. Arco gróf előadásán részt vett Schön báró (Németország nagykövete), Koll Ferenc h. államtitkár, Kolossváry Endre h. államtitkár, Szőts Ernő a Rádió elnöke, Rákossy György ezredes (HM), a Műegyetem részéről Szily Kálmán rektor és több professzor, az ismert postamérnökök és a rádióipar reprezentáns cégeinek vezérkara. A vendéglátókat Söpkéz professzor képviselte, aki gróf Arcohoz hasonlóan, egy időben szintén Slaby professzor tanítványa volt.
A rendelkezésre álló forrásanyag szerint 1933. január 3-án került sor utoljára nemzetközileg elismert tudós meghívására a Műegyetemi Rádió Clubba. Ekkor J. Barton Hoag, a Chichagói Egyetem rádiótechnika-tanára tartott előadást két témában. Először a rádiózás USA-ban betöltött szerepéről, fejlődéséről beszélt, majd az ultrarövid hullámok alkalmazásának gyakorlati kérdéseiről. Megjövendölte, hogy a rádiózás perspektívája az URH alkalmazása lesz!
Leginkább Zelenka Lászlóképviselte és vitte sikerre, hogy az MRC szemináriumifoglalkozásokkeretében a rádiótechnika alapvető kérdéseit technikus szempontból tárgyalja meg és a klub nyissa ki ajtaját az egyetemen kívüli érdeklődők előtt is. Az MRC így erősödhetett az egyetem falain belül és a közéletben is. A „nyílt szemináriumok” javaslata az 1926-ban megtartott bizottsági ülésen hangzott el. Kérték a klubtagokat, hogy hozzanak minél több címet, ahová meghívókat küldhetnek a programokról. Ennek az elhatározásnak lett a következménye az MRC-taglétszám rohamos emelkedése.
A tanulmányutak kiegészítették az elméleti ismereteket és a klubelőadásokkal együtt építették a szakmai–közösségi életet, valamint tették folyamatossá a tagság utánpótlását. A következőkben időrendben összefoglaljuk a korabeli tudósításokban dokumentált szemináriumi rendezvényeketés szakmai kirándulásokat:
A székesfehérvári rádiótávíró-állomások – úgymint a 10 kW-os lámpaadó és az 50 kW-os gépadó – megtekintése Magyari Endre vezetésével, 1926. februárban.
A Bécsi Nemzetközi Vásár rádiószekciójának megtekintése és látogatás a REVAG-nál 1926 márciusában. A kirándulást Babits Viktor vezette, Kolossváry Endre h. államtitkár ajánlásával.
1926. április 29.: megtekintették a Csepeli Adóállomást.
1926. május 30.: látogatás a Tárnoki Vevőállomáson. Itt hasonlóan, mint a Csepeli Adóállomás megtekintésénél, a szakmai kalauz Jurcsek Viktor és Magyari Endre főmérnök volt.
A Honvéd Híradócsapat rádiókiállításának megtekintése 1926. november 16-án.
1927. január 21.: látogatás a Telefonhírmondó és Rádió Stúdió Rt.-ben.
Tanulmányút a József Telefonközpontba. (1927. február 3-4.)
Dr. Tomits Iván postatanácsos magántanári előadást hirdet „Telegráf és telefontechnika” címmel 1927. februárban.
1927. március 13.: ismételt látogatás a Csepeli Adóállomáson; ezúttal Tolnai Henrik postafőellenőr vezetésével.
1927. május 6.: Rainer (Istvánfy) Edvin – az Egyesült Izzó Rt. főmérnöke – tartott szemináriumot az Elektroncsövek torzítása és azok elkerülése címmel.
1929. január 27.: Egri Imre, a Vatea gyár mérnökének előadása Elektronlámpa és alkotóelemei címmel.
1929. február 2.: tanulmányút a Stúdió megtekintésére Pattantyús prof. veze-tésével. Szakmai konzulensek: Tomcsányi Béla és Tomcsányi István.
1929. március 13.: Schermann Richárd – a műszaki irodalmi bizottság új elnöke – tartott szemináriumot az ellenállásos erősítőkről és a „Loewe” csövekkel felépített gyakorlati megoldásokról. A részvevők között találjuk Fröhlich Izidor és Pöschl Imre professzorokat.
1929. április 10.: szeminárium a Kandó-rendszerű vontató-berendezésekről. Pöschl professzor nagyszámú hallgatóság előtt a témával kapcsolatban felelevenített több zseniális magyar találmányt.
1929. április 16-án szeminárium. Harsányi Jenő gépészmérnök főleg meghí-vottak részre tartott előadást az elektroncsövek alkotóelemeiről.
1929. május 8.: 4 napos tanulmányút Pécsre. A delegációban részt vettek: Misányi Vilmos, Pattantyús A. Géza és Pöschl Imre professzorok is.
1931. október: szeminárium a távolbalátás kérdéseiről.
1932. április 5.: Zelenka Lászlószemináriuma Rádióhírmondók és Rádió-központok címmel.
1932. november 11.: Rövidhullámok címmel Goll György műegyetemi tanár-segéd tartott foglalkozást.
1932. november 18.: Pálik Hugó alelnök szemináriuma a gramofonokról.
Szemináriumi foglalkozás keretében 1932. december 16-án megvitatták az 500 W-os rövidhullámú adóállomás építési tervét. A foglalkozást Siegmeth Alfréd elnök vezette.
1933. január 27.: Lamoth Emil választmányi tag szemináriuma (Nem lineáris torzítások ellenütemű erősítőkben).
1933. május 27.: a székesfehérvári adóállomás megtekintése.
Hibás az a nézet, miszerint az MRC-ben folyó RH-munka alternatívát kínált volna 1928–33 között a Magyar Rövidhullámú Amatőrök Egyesületével szemben. Világosan mások voltak a célok – és mint az eddigiekből is kitűnt –, a MRAE pers-pektívája nem volt integrálható a Műegyetemi Rádió Club programjába. Nem szol-gálta a Magyar Rádió ügyét és különösen nem a „rádiótanszék” feladatait. Leginkább pedig azért nem, mert a katonai körökben 1932–33-ban már formálódott az elkép-zelés a rövidhullámú amatőrrádiózás bevonására a nemzetvédelmi érdekkörbe.
Tényként kezelendő az is, hogy az MRC-ben az RH-munka során a főhangsúlyt a kísérleti műsorszórásra fektették, amint azt korábban részletesen tárgyaltuk. Persze ez nem jelenti azt, hogy a hivatalos szervek által 1929-ben kiadott HAF4C hívójellel nem működtek volna.
Az MRC műszaki bizottsága évről évre megszervezte a morzetanfolyamokat és több olyan taggal rendelkezett, akik részesei voltak a MRAE úttörő éveinek is. A két szervezet kapcsolatában ők építették a hidat. Gondoljunk Antalffy Imre, Fehér Gyula, Geiger Ferenc, Krebs (Kereszty) Ervin, Vörös Ferenc, Vörös Rezső tevékenységére és még sokan másokra! Az együttműködés három területen valósult meg. Mindenek-előtt a MRAE-tagok meghívót kaptak az MRC szemináriumaira, rendelkezésre álltak precíziós laboratóriumi mérésekkel és a két szervezet közös tanumányutakon is részt vett.
A HAF4C hívójellel végzett étermunkában két időszak utalt nagyobb aktivitásra. Az 1929-es, 1930-as években a morzetanfolyamok eredményeként 30...40 operátor állt az MRC rendelkezésére. Ezekben az években rész vettek az ARRL-verse-nyekben. Az állomáskezelők napi beosztása a műszaki bizottság hatáskörébe tar-tozott.
Hazánkban, de általában is elmondható, hogy egész Európában, 1933–1935 között elszaporodott az amatőr fónia-összeköttetések száma. Ez a tevékenység termőtalajra talált a Műegyetemi Rádió Clubban, ismerve az előzményeket. Kelet-Közép-Európában a környező országok kedvenc találkozási területének a 41-42 m-es hullámhossz bizonyult, ahol minden reggel a HAF4C hívójel is az éter vendége volt nekik pedig
a lengyel Emil Jurkiewicz SP1CC, aki tökéletes magyarsággal beszélt és a legkedveltebb QSO-partner volt
.
A QSL-lapokat közvetlenül az MRC címére kérték vagy a DASD irodáján keresztül.
A rövidhullámú adó- és vevőberendezésekről, antennáról már szóltunk korábban. Arról is, hogy a műszaki bizottság tervbe vette egy 500 W-os távíró- telefónia adókészülék felépítését kristályvezérléssel. A nagy cél kitűzése vélhetően csak terv maradt, megvalósulását igazoló forrásokat nem sikerült találni...
A közgyűlésekről, választmányi ülésekről jegyzőkönyvek nem maradtak fenn. A személyi vonatkozások nagy része az utókor számra elveszett, pedig jogos érdeklődésre tarthat számot, hogy a szakmának hány kiválósága indult el pályáján a Műegyetemi Rádió Clubból.
Dokumentum jellegű adatok csupán a korabeli szaklapok híreiből nyerhetők, bár néha ellentmondásosan, ám egyedüli forrásként. A Magyar Rádió Újság 1925/16. számban – ahol prof. Barkhausen előadásáról számoltak be – szerepel, hogy az MRC műszaki bizottságának későbbi vezetője, Pohly Elemér, a Folyamőrség Rádiós-iskolájának tisztje volt, főhadnagyi rangban és az is, hogy ebből a szervezetből érkezett Pap és Kayserheib ezredes. (Utóbbi a rövidhullámú amatőrmozgalomban is vezető szerepet játszott.)
A rendelkezésre álló források felhasználásával alábbiakban feldolgozzuk a rádió-klub eseményeit, rendezvényeit azért, hogy a tisztségviselőket és a klubtagság szemé-lyi összetételét – néhány időszakban – dokumentáljuk, megörökítsük. Mindezek előtt emlékezzünk meg Fröhlich, Pogány, Pösch, Ribár, Schimanek és Wittmann műegye-temi tanárokról, akik tevékeny részesei voltak az MRC megalakításának!
Elnök: Králik Károly
Ifjúsági elnök: Goreczky Gyula
Ügyv. alelnök: Czeglédy György
Titkár: Zelenka László
Igazgató: Babits Viktor
Pénztáros: Zetting Károly
Jegyző: Nagy Endre
Szertáros: Koch Róbert (Richárd)
Könyvtáros: Grebe Harry
Választmányi tagok: Bertalan Pál, Geldner Emil, Halter Jenő, Héderváry Miklós, Herein Károly, Horváth Gábor, Matolcsy Mátyás, Mayer Aladár, Scheibler Herman, Száraz Lajos, Vajna Pál.
Tagfelvétel: Dr. Pattantyús Á. Géza műegyetemi magántanár és Dobó László (senior tagok). Beretvás Károly, Bruckner János, Haller Emil, Herdy Béla, Jankovich Antal, Keusch József, Lohr Ferenc, Martinovics Gusztáv, Stéger István, Szilágyi Zoltán, Their Emánuel és Voith György (rendes tagok).
Babits Viktor, Feledi Béla, Ferdinándi Géza, Geldner Emil, Goreczky Gyula, Goreczky Ferenc, Goreczky László, Hanty Ferenc, Herein Károly, Hegedűs László, Koch Rihárd, Konek Alfréd, Konek Péter, Kopasz Mátyás, Matolcsy Mátyás, Meretey Zoltán, Mihályik István, Miklós Ervin, Nagy Endre, Pöschl Vilmos, Scheibler Herman, Stanesku Gyula, Szentgyörgyi József, Tolnay Lajos, Zelenka László.
Az MRC-hírekben ugyanitt kérik az alábbi klubtagokat, hogy közöljék címválto-zásaikat. Zárójelben a tagsági sorszám szerepel. Csalány Ferenc (16), Péntek Gábor (31), Lengyel Zoltán (56), Pap Gábor (58), Winkler Tibor (64), Besenbach Károly (77), Kemény Pál (177), Vass Imre (127), Volny Ferenc (128), Ráskay Zoltán (139), Antal Ferenc (210).
Megjegyzés: A bécsi tanulmányúton Belin professzorral Babits Viktor, Goreczky Gyula és Scheibler Herman vette fel a kapcsolatot, úgyszintén dr. Székely Józseffel, aki a Rádió Welt főszerkesztője volt. A szaklappal az MRC együttműködési megálla-podást kötött.
Elnök: Goreczky Gyula
Alelnök: Czeglédy György
Titkár: Zelenka László
Igazgató: Babits Viktor
Választmányi tagok: Bertalan Pál, Geldner Emil, Horváth Gábor, Grebe Harry, Koch Richárd, Mayer Aladár, Scheibler Herman. Távol lévő választmányi tagok: Androvics László, Herein Károly, Nagy Endre, Vajna Pál, Zetting Károly.
Az elnökség összetétele megegyezik az 1. pont alatt felsoroltakkal.
Választmányi tagok: Bertalan Pál, Geldner Emil, Herein Károly, Héderváry Miklós, Kemény János. Távolmaradottak: Mayer Aladár, Scheibler Herman, Vajna Pál.
Az elnökség hivatalos órái:
Elnök: Csütörtök 11-12
Ügyv. alelnök: Csütörtök 10-11
Alelnök: Szombat 10-11
Titkár: Kedd 11-12
Pénztáros: Szerda 10-11
Könyvtáros: Hétfő 10-11
Szertáros: Szombat 11-12.
Tárgysorozat:
ifj. elnök megnyitója
alapszabály-módosítás
díszelnökök és tiszteletbeli tagok megválasztása
zárszámadás beterjesztése (pénztáros)
tisztikar felmentése
új tisztikar megválasztása
tanárelnök üdvözlő beszéde
az új ifj. elnök beterjeszti programját és a költségvetési tervet.
Évnyitó választmányi ülés; 1926. november 8. (MRU 1926/48.)
Új elnökség:
Elnök: Goreczky Gyula
Ügyv. alelnök: Kemény János
Alelnök: Zelenka László
Főtitkár: Koch Richárd
Ellenör: Zetting Károly
Igazgató: Babits Viktor
Választmánytagok: Bertalan Pál, Czeglédy György, Geldner Emil, Grebe Harry, Khayll István, Koch Hugó, Králik Károly, Lányi Lajos, Nagy Endre, Neugeboren Dániel, Herein Károly, Schnell Alfréd, Száraz Lajos, Széchenyi Nagy László.
Választmányi tisztségviselők: Lányi Lajos (titkár), Neugeboren Dániel (könyv-táros), Koch Hugó (szertáros).
A választmány régi tagsági viszonyokat rendezett és új tagokat vett fel: Bakcsy Artúr Béla (192), Batta Otta Dezső (244), Bognár József (270), Brinda Pál (275), Czikély Ernő (276), Csikós Ferenc (401), Fazekas Lajos (402), Ferdinandy Geiza (403), Glezer Ferenc (404), Erdőbaktay Gottesmann Ernő (405), Irás Jenő (406), Kliebert László (407), Lányi István (408), Lászlóffy László (409), Pálinkás Béla (410), Petneházi Szabolcs (411), Picevich József (412), Plezs György (413), Rozgonyi Dezső (414), Schaupner Nándor (415), Sudik Zoltán (416), dr. Szabó László (417), Szántó Lajos (418), Varsa István (419), Weber István (420), Varga György (421), Pekár János (422).
Az elnökség néhány tagjának (Batis V, Goreczky Gy, Kemény J és Zelenka L) jelenlétében a Műegyetemi Rádióklub 22 új tagot vett fel.
A rendezvényen részt vett Babits Viktor klubigazgató. A bizottság szertárosa, Koch Hugó lemondott elfoglaltsága miatt, helyette Bodrogi Lajos és Meiszter József kaptak megbízást.
Az ülésen célul tűzték ki anódpótló, valamint Reinartz kapcsolású RH vevő-készülék (20-100 m) elkészítését és „transzponáló” vevőberendezés összeállítását. Jelen voltak a műszaki bizottság következő tagjai: Bodrogi Lajos, Czeglédy György, Jakab István, Meiszter József, ifj. Pöschl Imre, ifj. Schermann Richárd, Schnell Alfréd, Staud Iván, Turcsányi Pál, Zelenka László, Zetting Károly. Igazoltan távol: Bertalan Pál, Králik Károly és Pohly Elemér.
Az MRC elnökségének (Pohly Elemér ifj. eln., Turcsányi Pál és Staud Iván alelnökök) jelenlétében Zelenka László – a bizottság vezetője – benyújtotta a munka-programot. Jelen voltak: Khayll István, Pulvermacher Károly, Schaupner Nándor és több bizottsági tag, valamint Czeglédy György gm., Braun Pál gm., Magyari Endre postamérnök és Neugeboren Dániel könyvtáros.
Tárgykör: alapszabály-módosítás.
Pattantyús Á. Géza professzor elnökletével a közgyűlés elfogadta a beszámolókat (pénztáros, könyvtáros, szertáros), majd új tisztikart választott.
Ifj. elnök: Siegmeth Alfréd
Ügyv. alelnök: Pálik Hugó
Alelnök: Geiger Ferenc
Főtitkár: Jancsó Kálmán
Pénztáros: Kovács Pál
Ellenőr: Schermann Richárd
Ügyész: Biró Géza dr.
Orvos: Széchényi Nagy László dr.
Számvizsgáló bizottság: Biró Béla, Schnell Alfréd, Zelenka László.
Választmány: Aman János, Bertalan Pál, Czeglédy György, Csibi Ernő, Doktorits István, Dobó Kornél, Dragos Jenő, Dragos Pál, Goll György, Jakab István, Kircsánszki Kálmán, Lamoth Emil, Nagy Ervin, Stehlik Tibor, Vámossy Ákos, Vörös László, Vörös Rezső, Weisz József és Winkler Jenő, valamint a társszerve-zetek egy-egy képviselője:
műegyetemi evezősklub, műegyetemi lövész egylet, műegyetemi sportrepülő egyesület, műegyetemi segélyegylet, műegyetemi sportklub, műegyetemi zenekar.
Választmányi póttagok: Deák Pál, Fehér Gyula, Kugler Sándor, Pogány József és Takátsy Endre.
A következő év munkaprogramját az alapszabály szerint a megválasztott elnök, Siegmeth Alfréd terjesztette be.
13. Választmányi ülés; 1932. december 16. (RU 1932/51)
Tárgykör: nagyteljesítményű erősítő-berendezés elkészítési munkatervének meg-beszélése.
Tárgykör: Rendszeres RH fóniakísérletek a 40 m-es amatőrsávban.
Állomáskezelők napi beosztása.
A Műegyetemi Rádió Club sikeres szereplését elősegítette Neuhold Kornél kormány-főtanácsos és Laszgallner Ernő, a Rádió Újság főszerkesztője.
Prof. Söpkéz Sándor tanárelnököt Pattantyús Á. Géza műegyetemi tanár helyet-tesítette. Az éves beszámolót Pálik Hugó ügyv. alelnök tartotta, aki köszönetet mondott a társ (tanár)elnöknek (Söpkéz Sándornak) és helyettesének (Pattantyús Á. Gézának) egész évi segítő tevékenységükért, majd megválasztották az új tisztikart:
Elnök: Pálik Hugó
Ügyv. alelnök: Geiger Ferenc
Alelnök: Deák Pál
Főtitkár: Wagner Miklós
Pénztáros: Kovács Pál
Ellenőr: Schermann Richard
Ügyész: Biró Géza dr.
Orvos: Széchényi Nagy László dr.
Választmány: Biacs Nándor, Biró Béla, Czeglédy György, Dobó Kornél, Doktorits István, Dragos Jenő, Dragos Pál, Fehér Gyula, Goll György, Hadik Zoltán, Halmosy Sándor, Hartenstein Vilmos, Jakab István, Jancsó Kálmán, Krebsz Ervin, Lamoth Emil, Nagy Ervin, Stehlik Tibor, Vámosy Ákos, Vörös László, valamint a társegyesületek képviselői.
Pótválasztmány: Antalffy Imre, Cziriák Béla, Horváth Dezső, Nerath Gusztáv, Pogány József és Weisz József.
Választmányi ülés; 1934. március 20. (RU 1934/13.)
Közvetlenül a közgyűlés után az új választmány kiegészítette a tisztikart:
Titkár: Halmosy Simon
Jegyző: Jancsó Kálmán
Szertáros: Goll György
Könyvtáros: Weisz József
Háznagy: Hartenstein Vilmos
I. távírász: Fehér Gyula
II. távírász: Antalffy Imre
Irodalmi bizottság vezetője: Pálik Hugó (MRC elnök)
Műszaki bizottság vezetője: Deák Pál (MRC alelnök)
Előkerülnek a régi dukumentumok:
Ez utóbbi 1934-ből származó dokumentumok felkutatója HA6VV. Tnx Laci!